Megyei értékek
Csikóbőrös kulacs
A csikóbőrös kulacs a magyar népművészet egyik
legemblematikusabb tárgya, amelynek elkészítése több szakma együttműködését
követeli meg (csutorások, esztergályosok, szíjgyártók). A fában tartott italok
hagyománya valószínűleg a középkorra nyúlik vissza. A kulacsot azért vonták be bőrrel,
hogy tovább megtartsa a bele töltött ital hűvösségét. Érdekessége a csikóbőrös
kulacsnak, hogy míg a többi pásztorművészeti tárgyat maguk a pásztorok is
elkészítették, addig a kulacsokat mindig mesteremberektől rendelték, a
mívesebb, díszesebb darabokat legtöbbször a gazda rendelte a számadója számára,
vagy a város készíttetet egy-egy egyet a számadói részére. Debrecenben a
szíjgyártók készítették a gyakran míves szironyozással, vágott sallangokkal
díszített kulacsokat. A különleges darabokhoz pávatollat is felhasználtak.
A csikóbőrös kulacs népszerűségéhez legjobban Csokonai
Vitéz Mihály járult hozzá, aki külön verset szentelt „élete párjának” (” Drága
kincsem, galambocskám, Csikóbőrős kulacsocskám,”…).
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok