Megyei értékek
Hajdúnánási szalmafonás
A hajdúnánási
szalmafeldolgozás legjelentősebb időszaka a XIX. század közepétől a XX. század
közepéig tartott és máig hatással van a város életére. A búza szárát
felhasználó ipari tevékenység keretében készültek a szalmakalapok Hajdúnánáson,
amely gazdasági és társadalmi fellendülést is teremtett a városnak. Az otthon előállított
szalmafonatokat eleinte házilag varrták össze, majd a polgári divatban is
elterjedő kalapok iránti igény megnövekedett, a kereslet hatására létesültek a
szalmafonásra épülő gyárak, üzemek, az első 1860-ban. A kalapok mellett papucsokká, szatyrokká,
szőnyegekké dolgozták fel a szalmát. A szalmaipar fénykorában évente
450 000 db szalmakalapnál is több készült a városban, amelyet a
Monarchia területére, és azon kívül Romániába, Szerbiába, Törökországba, Orosz-
és Lengyelországba is szállítottak. A szalmafeldolgozás nagymértékű fejlődése
az 1920-as évekig tartott, amikor Trianon következtében piacai nagy részét
elvesztette. Innentől kezdve néha megújulva, átalakulva, szövetkezetté válva az
1960-as évekig tart a szalmafeldolgozás, egyre csökkenő mennyiségben és
termékválasztékkal.
A szalmafonás feldolgozásának
tudásanyaga nem veszett el, megtalálható a róla szóló leírásokban, az
összegyűjtött múzeumi anyagban, jelen van az idős emberek recens ismeretében, a
népi iparművész és a népművészet mestere címet viselő alkotó, Reszeginé Nagy
Mária munkáiban. E tudásra alapozva készült el a XXI. századi kihívásokra
válaszoló szalmafonó munkaprogram, amely keretében ismét készülnek
szalmatárgyak immár turisztikai jelleggel.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok