Megyei értékek
A debreceni cifraszűr
A földig érő, vállra vetett
köpönyegszerű ruhadarabot az ősmagyarság minden rétege viselte a földművestől a
fejedelemig, de legszélesebb körben a birtokos magyar parasztok között
elterjedt népviselet volt a XIX. században.
Szűrszabók készítették, anyaga
vastag posztó, melybe gyapjúszálat és növényi rostokat is belesűrítettek. A
cifraszűr küllemének változása – ahogyan a XVIII. század közepéig mindennapos,
dísztelen viselet a XIX. századra egyre díszítettebbé vált, majd a század végén
már csak ünnepi viseletként használták – méltón reprezentálja a magyar népi
díszítőművészet stílus korszakainak változásait. Legelterjedtebb az Alföldön
volt, ahol a kunsági, a debreceni és a bihari cifraszűrök, az északibb részeken
a hevesi, valamint a dunántúli és a kalotaszegi cifraszűrök a legismertebbek.
A cifraszűröket díszítési módjuk
különbözteti meg vidékenként. Különösen híresek voltak a debreceni szűrszabók
készítményei, amelyek kiemelkedtek a környéken készített hasonlóan míves
darabok közül.
Míg a környező bihari települések
szűrjeinek alapszíne a sötét barnás illetve fekete, egyedül a debreceni fehér,
rajta pedig a piros és zöld árnyalataiból összeállított hímzett motívumok. A
két díszítőtechnika - a hímzés és a rátétes díszítés éppen megyénk területén
találkozott. Az alföldi hímzett szűr és a bihari posztórátétes cifraszűr
díszítettsége az ujj alatti részt alkotó aszajon, az elején és a galléron
mutatkozik meg leggazdagabban. Az itt megjelenő díszítmények alkalmasak arra,
hogy más textiles emlékeket is ellássanak ezzel a díszítéssel. Ez történik
napjainkban, a mai szűrhímzést készítők így tudják felújítani ezt a színpompás
díszítést.
Az ősi alapanyagból készült
debreceni cifraszűr díszítése az 1800-as évek elején kezdődhetett, s más
vidékektől eltérően itt a nők hímezték. Mellén szíjcsat tartotta össze a
viseletet, melyet a szintén hírneves debreceni szíjgyártók készítettek zöld
szironnyal. Szintén egyediségét hangsúlyozza a hímzett nagy aszajfolt.
A cifraszűr a XX. század elején
kikerült a férfi ünnepi viseletből, a mesterség megszűnt.
Sajátos, egyedi motívumkincsének
napjainkban jeles művelőit találhatjuk a város népművészei között, akik méltó
utódai az elmúlt századok nagyhírű mestereinek.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok