Megyei értékek
Debreceni mézeskalácsosság
A mézeskalácsosság hosszú
történeti múltra visszatekintő tevékenység.
A XVII. század végétől kezdődően országszerte létrejövő céhek sorában
Debrecen az elsők között volt. A debreceni mézeskalácsokat keményfából faragott
formák segítségével un. ütőfákkal formálták. Ezeket a sokszor művészi
színvonalú faragványokat maguk a mézeskalácsos mesterek, vagy ügyes kezű
fafaragók készítették, amelyeket változatos ábrázolással láttak el. A debreceni
mézeskalácsok legismertebb formája a debreceni tányér volt, amely ennek az
országszerte elterjedt alapformának a legdíszesebb változata, legtöbbször
virágmintával készült. A másik legismertebb forma a debreceni szív volt,
amelyből készítettek ütőfás és a XX. századtól pirossal színezett, tükrös
változatot is. Emellett a pólyás csecsemőt ábrázoló báb, a huszár és a kard
volt a legkedveltebb, amelyekből szintén készítettek pirossal díszített
változatokat is. A debreceni mézeskalácsosság formakincse eltér a Dunántúlon
ugyancsak ismert és kedvelt mesterség formakincsétől, jellegzetesen magyarnak
tekinthető.
A XIX. század végétől a
cukorgyártás és a cukrászsütemények széleskörű elterjedésével ez a mesterség is
hanyatlásnak indult, s a mézeskalácsosok jó része áttért a cukrászmesterségre,
vagy megmaradt a mesterségnél, de azt más elemekkel ötvözte.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok