„Veress Ferenc pályája”

Veress Ferenc (1908 – 1983)

Veress Ferenc világhírű feltaláló, Hajdúböszörményben született 1908. augusztus 24-én. A népes Veress család ezekben az években a Vár utcában élt. Az édesapa, Veress György (1875-1952) hajdúdorogi görögkatolikus családból származott. Kerékgyártósegéd volt, de inkább fuvarozásból tartotta el családját. Az édesanya Pintye Klára (1877-1964), róla fia önéletrajzában így írt: „sokak által ismert piaci kofa és mecénás". Segédként csaknem egy évtizeden át böszörményi lakatosműhelyekben dolgozott, de többet akarása, kitörési vágya sarkallta, és ő már ekkor sem a munkásemberek átlagos munkáséletét élte. Veress Ferencet minden érdekelte, ami az emberrel, a művészetekkel és a technikával kapcsolatos volt. Mindig tanult, minden új izgatta. Önmegvalósítása érdekében nem csupán versekkel próbálkozott, hanem újításokon törte a fejét, találmányokon dolgozott. Első találmányai apró adagoló automaták voltak. Családi életéről ebből az időből annyit tudunk, hogy a Bokor Piroskával kötött házasságából 1933-ban született Zoltán nevű gyermeke. Közben folyamatosan írta verseit, melyekből kettőt a böszörményi Karácsonyi Könyv 1931-es számában is közöltek. 1934-ben tagja volt a Debrecenben megjelenő Tiszántúli Figyelő című irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának, és a debreceni Ady Társaságnak. Az ekkor már Törökországot és Afrikát bejárt festő bátyja, Veress Géza debreceni lakásán sok más művésszel együtt megismerkedett József Attilával és Veres Péterrel, akikkel később is megmaradt a kapcsolata. Budapesti élete azzal kezdődött, hogy a találmányaiért kapott pénzből Művészvilág címmel folyóiratot alapított, 1938-ban „A vén Csikós" című novella miatt betiltottak. Amikor a harmincas évek közepén Pestre ment, a találmányokért kapott pénzen kívül egy kötetre való verset is vitt magával. Családi életében is változás történt. Pestre költözése után első házassága felbomlott. A negyvenes évek elején elvette Stefán Máriát. Második házasságából született gyermekeit szülei után Klára és György névre keresztelte. Amikor a pénze ismét elfogyott, amivel szerencsét próbálni Pestre ment, újból - mint írta visszaemlékezésében - a „satuhoz és a reszelőhöz" fordult. Munkát a zuglói Danuvia Gépgyárban kapott, mint lakatos, majd „A tömeggyártás technológiája", „Forgácsolás a gépiparban" és a "Gépipari előkalkuláció" elnevezésű tanfolyamok elvégzésével haladt a ranglétrán a műszaki tisztviselői beosztásig. Katona nem volt. A második világháború idején hadiüzemekben egészen 1945 októberig dolgozott. A háború utáni években, 1946 - 48-ig, a Tömegcikkipari Központ megbízásából hivatásszerűen is játékok tervezésével foglalkozott. Nyolc különböző gyermekjátékot tervezett, ebből az egyik angol, amerikai, svájci és cseh szabadalom lett 1948-ban. Készített egyetlen keréken guruló gyermekjátékokat és a gyermek súlyától guruló hintalovat. Rendszeresen írt a Pajtás újságnak „A gyakorlati élet műhelytitkai" című rovatába. Számtalan, házilag kivitelezhető játék leírását és rajzát is közölte, pl. szivárványos búgattyú, színes hő malom, vízimalom stb. 1949/50-ben a játékszabadalmak kivitelezése miatt a Lemezárugyárban dolgozott, majd nyolc évig az Újításokat Kivitelező Vállalatnál - ez lett később a Híradástechnikai Gépgyár - ahol gyártmánytervező, üzem irodavezető, majd gépszerkesztő volt. Kora miatt nem járultak hozzá a továbbtanulásához, vezetői úgy ítélték meg, hogy tapasztalatával és tudásával vezethet egy mérnök-csoportot felsőfokú képesítés nélkül is. 1960-tól rövid ideig az Alumíniumáru gyárban dolgozott. Unokaöccsének, a kutatómérnök, akadémikus Veress Gergelynek a szilárd testekre vonatkozó termo fizikai elméletét próbálta a gyakorlatban bizonyítani, amikor a világon elsőként rájött arra, hogy a lágyacélok, színes- és könnyűfémek alakváltozás nélkül, hulladékmentesen is darabolhatók. Nem a hagyományos nyírással vagy vágással, forgácsolással, hanem az anyagban létrehozott többtengelyű feszültség állapotában bekövetkező hideg folyatással. Az eljárást bevezették Japánban, az USA-ban, s egy kanadai szerszámgépgyártó cég magyar származású igazgatója 1968-ban a találmány világszabadalmát egymillió dollárért vásárolta meg, és háromféle szerszámgépbe építve látta el vele csaknem az egész ipari világot. A siker, a hírnév, a pénz megérkezett, de megromlott az egészsége, nyugdíjazták, és felbomlott a házassága is. Csak töretlen alkotói optimizmusa segítette, vitte tovább. Veress Ferenc, 1983. február 2-án hunyt el. Végakarata szerint Hajdúböszörményben helyezték örök nyugalomra.

Jelentősebb találmányai

Paprika-sóadagoló automata 1933
Higiénikus fogvájótartó 1933
Zefír-kályha 1933
Hintaló – Játékló 1935
Vontatható gyerekjátékok 1943
Klimatikus gyógykamra 1952
Asztali foci – csocsó 1953
Gabonatároló hűtőtorony, 1953
Hengeres testeket tipografáló nyomdagép 1955
Forgácsmentes fémdarabolás síkfolyatással 1963 VILÁGSZABADALOM

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

Névadónk Veress Ferenc (1908–1983). Veress Ferenc Szakképző Iskola, Hajdúböszörmény; szerk. Bagossiné O. Szabó Katalin, közrem. Sipos Sándor; Veress Ferernc Kulturális Alapítvány, Hajdúböszörmény, 1997 (Veress Ferenc füzetek)

http://www.veressf-hbosz.sulinet.hu/index.php/nevadonk

Szárnyalás előtt. Versek; Pannonia Ny., Debrecen, 1928

Az Úr sátorában. Versek; Szittya, Bp., 1941

Évike megmentője (verses mese), 1947

A rászedett ember (versek, festészeti tanulmányok, akvarellek), 1974

Harc a barlangi medvével (verses mese), 1979

Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Váregyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltára IV. 40. Veress Ferenc iratai 1908 – (1983 )1993