Cím: 4024 Debrecen, Piac u. 54.
Megyei értékek

Debreceni kerámia

A debreceni fazekasság írásos emlékei a XVI. század közepére nyúlnak vissza. Első céhprivilégiumuk 1574-ből maradt fenn, amely a Kárpát-medence hasonló kiváltságlevelei között a koraiak közé számít. Mindez annak bizonyítéka, hogy jelentős számú fazekasmester dolgozott már ekkor a városban. A mesterség alapanyagát jelentő agyag nem alkalmas arra, hogy belőle a mindennapok legmeghatározóbb edénytípusai, a főzőedények készüljenek, ezért a városban a XVII. századtól kezdődően a források más vidékről hozott fazekastermékeket is említenek. A legkorábbi fennmaradt edények a XVIII. század második feléből származnak, amelyek már a debreceni fazekas termékek kiforrottságát mutatják mind formai, mind díszítés tekintetében. A XIX. század a debreceni fazekasság virágkora. Ebből az évtizedekből maradtak fenn a jellegzetes, nagyrészt a céhbe lépni szándékozó legények mesterségbeli tudását bizonyító céhremekek, amelyek a debreceni fazekasok legnagyobb méretű és legdíszesebb edényei.  Ez a virágzás az 1870-es évekig tartott, amikor szinte egyik pillanatról a másikra megszűnt a három és fél évszázados debreceni fazekasság.

A magyar népi kerámia történetében egyik kiemelkedő jelentőségű központnak tartják a debreceni fazekasságot, amely meghatározó hatással volt az un. közép-tiszai stíluscsoportra, amely a népi fazekasság egyik legszínpompásabb csoportját alkotja.

A kerámia készítőit mind a keleti, mind a nyugati kultúrákból érkező hatások jelentősen befolyásolták, ez a kerámiák formavilágában, és díszítésében egyaránt nyomon követhető.

Debrecenben néhány fazekas a XX. század utolsó negyedében felélesztette a debreceni kerámiák készítését. A debreceni kerámia három eltérő stílusa (világos színű – kisebb tárgyak, vörös színű írókás tárgyak, zöld mázas domborműves kerámiák) különböztethető meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok