Vallási élet

Hajdú-Bihar megye vallási élete

Hajdú-Bihar megyében ma is élénk vallási élet zajlik A megye egyes térségeiben az eltérõ történelmi fejlõdés eredményeként a lakosság vallási hovatartozása is változatos képet mutat, a reformátusok többsége mellett. A protestantizmus, azon belül is elsõsorban a református egyház hatása sokáig olyan mélyen itatta át az itt lakók jelentõs részének életét, hogy azt a mentalitástól kezdve az életmódon keresztül egészen a települések képéig ma is sok területen érhetjük tetten. Számbeli súlyuk miatt a történelmi egyházak közül mára a római katolikus, a református és a görög katolikus egyházak jelenléte a legjelentõsebb.

A református hitélet szimbóluma, a reformáció kialakulásától és elterjedésétõl kezdõdõen centruma, szûkebb és tágabb környezetében, sõt külföldön is Debrecen. A várost egy idõben kálvinista Rómának is nevezték. Eredetileg gúnynév volt ez, ám a református vallásos öntudat lanyhulásával csitult a debreceni reformátusok tiltakozása eme elnevezés ellen, sõt a múlt században már némi dacossággal vállalták a „vastagnyakú kálvinisták” e ragadványnevet. A megye lakosságának jelentõs hányada vallja magát ma is reformátusnak, különösen a bihari és sárréti területeken. A református egyház a megye történelmében, kulturális és tudományos életében meghatározó szerepet játszott, és játszik ma is. Debrecenben található a Tiszántúli Református Egyházkerület székhelye, illetve több más tekintélyes iskola mellett a hazai oktatás történetében kiemelkedõ jelentõséggel bíró Református Kollégium is.

A megye felekezeti összetételét hosszú idõre meghatározta, hogy a reformáció térhódítása következtében a török idõ után a hajdúsági városok református vezetése a katolikusok letelepedését tiltotta, megmaradt templomaikat a református gyülekezetek használták. Csak a 18. század elsõ évtizedeiben vált ismét lehetõvé plébániák alapítása és katolikus templomok építése. A katolikus egyház küzdelmes évtizedeit – akárcsak a többi egyház esetében – a pártállam korszaka jelentette. Iskoláit, szerzetesrendjeit felszámolta a korabeli hatalom, a vallásgyakorlást, ha lehetetlenné nem is tették, jelentõsen korlátozták. A kilencvenes évek hoztak ezen a téren új lehetõségeket, az egyházi szociális intézmények, iskolák újraindítása mellett ezt jelzi a magyarországi latin szertartású egyházkormányzat területi beosztásának átalakítása is. 1993. május 31-én kelt II. János Pál pápa Hungarorum Gens (A magyarok nemzete) kezdetû apostoli konstitúciója, amely létrehozta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét, és ekkor emelkedett székesegyházi rangra a debreceni Szent Anna templom.

A 2001-es népszámlálási adatokból kiderül, hogy a magyarországi görög katolikus egyház 269 ezer hívének jelentõs része Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyékben él. A magyarországi görög katolikus egyház évszázadokig volt kénytelen küzdeni, hogy önállóságukat, majd a magyar liturgiai nyelv használatát elfogadtassák. A küzdelmet végül siker koronázta, mikor 1912-ben X. Pius pápa megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét. A 162 parókiával rendelkezõ egyházmegyének valójában két másik központja is van, a tényleges adminisztrációs központtá Nyíregyháza vált, a meghatározó búcsújáró hely pedig Máriapócs lett. Debrecen mellett jelentõs számban találunk görög katolikus gyülekezeteket a Hajdúságban és a bihari területeken is, a legfontosabb egyházi központok Hajdúböszörmény, Létavértes (itt a hívek egy része román nemzetiségû) illetve Hajdúsámson.

Hajdú-Bihar megyében természetesen az eddig felsoroltakon kívül is számos felekezet létezik, Vannak közöttük, amelyek az elmúlt idõszakban látványosan gyarapodtak (Magyarország egyik legnagyobb baptista gyülekezete Debrecenben mûködik), és vannak, amelyek csekély létszámuk ellenére a régió történetének részesei mint például az izraelita hitközségek vagy az Evangélikus Egyház.