Domborzati viszonyok

Domborzat és talajviszonyok

Természeti földrajzi szempontból a megye nem egységes, a szomszédos tájak áthúzódnak területére. Észak-keleti részét a homokbuckás Nyírség dél-nyírségi résztája alkotja. Közepén észak-déli irányban húzódik a Hajdúság két kistája: a Hajdúhát és a tulajdonképpeni Hajdúság. Nyugati részét a Közép-Tisza-vidék egyik tájegysége, a Hortobágy foglalja el. Déli pereme, a Berettyó-Körös-vidék átnyúlik a megye közigazgatási határain.

Hajdú-Bihar megye az ország keleti részén fekszik, kevéssé tagolt síksági területe teljes egészében az Alföldhöz tartozik. Legmagasabb pontja (170,5 m) a Nyírségben Fülöptõl északra található, míg a legalacsonyabb része a megye délkeleti sarkában, a Hamvas- és Sárrét-csatorna térségében, Püspökladánytól és Szereptõl délre a megyehatárnál nem éri el a 85 m-t.

Hajdú-Bihar földrajzi sajátossága, hogy felszínét fiatal, laza, gyûretlen és igen nagy vastagságban felhalmozódott szárazföldi eredetû üledék borítja. A megye tájképének változatossága a föld-történeti újkorban bekövetkezett fejlõdés következménye. Az agyagos, homokos üledéket a környezõ magasabb térségrõl érkezõ vizek szállították és rakták le a fokozatosan tóvá alakuló egykori beltengerbe. A feltöltött és szárazzá vált területen a szerkezeti mozgások és az éghajlat-változás következtében a pleisztocénban újabb jelentõs változás történt. A terület további süllyedésével, valamint a szomszédos területek (Kárpátok) emelkedésével megnõtt a folyók energiája. A pleisztocén folyamán a folyók 100-200 m vastag, fõleg homokos üledéket halmoztak fel a pannon alapon.

A Körös-vidék megsüllyedésével a Nyírség és a Hajdúság területén megszûnt a folyóvízi elöntés, és a szárazzá vált felszínen az eolikus felszínformálás vált meghatározóvá. A szél munkájának eredményeként a Nyírségben a hordalékkúp anyagából az északi irányú szelek homokot halmoztak fel, amelyen futóhomok, humuszos homok és kovárványos barna erdõtalajok alakultak ki. A Hajdúság területére a szelek finomabb szemcseméretû löszt halmoztak fel, amelyen igen jó termõképességû csernozjomtalajok képzõdtek.

A Hortobágy, valamint a Berettyó-Körösvidék felszínét továbbra is a folyóvíz alakította. A Hortobágyot tulajdonképpen a Tisza hozta létre. A XIX. században bekövetkezett folyószabályozásokig a Tisza ártere volt, ahol a folyó kezdetben erodálta, pusztította a pleisztocén idõszakban felépített hordalékkúpot, majd finom ártéri üledékével néhány méter vastagságban fel is töltötte. A víz hatására itt szikes (szolonyec és szoloncsák), és réti talajok alakultak ki. Hasonlóan alakult a Berettyó-Körös-vidék holocénkori fejlõdéstörténete. Itt is az árvizekbõl leülepedett iszapos, löszös, agyagos üledék takarta be a hordalékkúp anyagát. Jellemzõ talajtípusai a réti és öntéstalajok talajok, helyenként a szolonyecek.

forrás: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete Debreceni Osztálya