Farkas Lajos munkássága

Ma már teljesen természetesnek tűnik, hogy a görögkatolikus templomokban a szertartásokat kizárólag magyarul végzik, s hogy egyházi szervezetünk, egyházmegyénk van. Csakhogy ez korábban nem így volt. Őseink szláv és román püspökök fennhatósága alá tartoztak, a szertartásokat tévesen orosznak nevezett ószláv, illetve román nyelven végezték. A magyar hívek e nyelveket nem értették, a szertartásokba nem tudtak bekapcsolódni. Az idegen szertartási nyelv miatt a közvélemény oroszoknak, oláhoknak tekintette őket, s emiatt hátrányos helyzetbe kerültek. Előfordult, hogy egy-egy magyar görögkatolikus hívőnek választania kellett ősi szertartása és a nemzetisége között, így nagyon sokan hagyták el a görög szertartást. Ez a folyamat a magyar görögkatolikus értelmiségi réteget szinte megtizedelte.

Ezt az áldatlan helyzetet ismerték fel már a XVIII. században azok a magyar görögkatolikus papok, akik szertartásaikat, vagy legalább azok egy részét magyarra fordították, és egyes szertartásokat minden felsőbb engedély nélkül, önhatalmúlag magyarul kezdték végezni.

Azonban ez a megoldás a magyar egyházközségek híveit nem elégítette ki, ők a teljes magyar liturgiát igényelték. Emellett a 48-as szabadságharc után egyre fokozódtak a nemzetiségi ellentétek. Mindez arra késztette a legnagyobb magyar egyházközség, Hajdúdorog elöljáróit, hogy mozgalmat indítsanak a magyar liturgia szentesítése és a magyar egyházmegye felállítása érdekében. E hosszantartó, hősies küzdelem vezéregyénisége Farkas Lajos volt.

Farkas Lajos (Hajdúdorog 1821. május 24. – Debrecen 1894. december 3.) a dorogiak betelepítését végző Farkas Mihály kapitány leszármazottja volt. Kassán, Eperjesen és Pozsonyban tanult, mint országgyűlési írnok jelen volt az 1843-1844-es országgyűlésen. Az 1848-49-es szabadságharcban honvédkapitányként vett részt. Hajdúdorog, majd a Hajdú Kerület főhadnagya, ill. Hajdú vármegye főügyésze és árvaszéki elnöke volt. Ő volt a magyar nyelvű liturgiáért folytatott harc elindítója és irányítója 1843-94 között. Családi neveltetéséből és szülőföldje társadalmi, politikai körülményeiből adódóan jól ismerte a magyar görög katolikusok törekvését az anyanyelvű liturgiáért.

A XIX. században már magyarul miséztek Dorog papjai (Bányai Antal, Kerekes Döme), bár erre nem volt hivatalos engedélyük. Farkas Lajos vezetésével megújult a tudatos küzdelem. Farkas, mint a város főhadnagya, azt indítványozta, hogy társadalmi mozgalom keretében, szervezetten dolgozzanak az önálló püspökségért és a magyar nyelvűségért. A kéziratos magyar fordítások alkalmazását és terjesztését is tilalom övezte

1863. május 22-én közgyűlésükön Farkas Lajos közreműködésével elhatározták, hogy Popovics Vazul görögkatolikus megyés püspökhöz felterjesztéssel élnek a magyar nyelvű liturgia érdekében, de az eredmény elmarad. A dorogiak látván az 1863. évi felterjesztés elhallgatását, ezért nem a püspökhöz, hanem a királyhoz, a hercegprímáshoz, az udvari főkancelláriához és a képviselőházhoz fordultak, és különálló, független magyar ajkú óhitű katolikus püspökség felállítását, és egy független vikáriusság szervezését kérték.

Farkas Lajos, Hajdúdorog főkapitányának kezdeményezésére 1868. április 16-án országos zsinatot hívtak össze Hajdúdorogra ahol 52 magyar egyházközség képviselői országos kongresszust tartottak, 220 képviselővel és 31 pappal. Ennek eredményeként 1873-ban magyar püspöki külhelynökséget létesítettek Dorogon.

Farkas Lajos először készített jól átgondolt stratégiát a magyar görög katolikusokat sújtó helyzet országos méretű megoldására, és ezért egy fél évszázadon át példamutató erkölcsi szilárdsággal küzdött.

Farkas Lajos, az eszme lánglelkű, széles látókörű, nagy politikai tapasztalattal rendelkező kemény harcosának 1894-ben történt halála után a magyar nyelvű liturgiáért folytatott harc megtorpant. Mintha gyászolták volna a fő zászlóvivőt, aki már 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen is hallatta városának, Dorognak az idegen nyelvű liturgia elleni panaszos feljajdulását. Az Egy nemzeti küzdelem története c. könyve örök időkre bizonyítja, hogy a magyar görög katolikusok ügye a XIX. században nem talált kellő támogatásra. De az emlékiratból áradó nemzetszeretetet, a félszázados küzdelmet végül mégis siker koronázta.

Emléktáblája a Hajdúdorogi Polgármesteri Hivatal épületén látható, melyet a millecentenárium évében Hajdúdorog Város Képviselőtestülete helyezett el. Síremlékét pedig 2011. június 14-én adták át a Hajdúdorogi Köztemetőben.

Kapcsolódó képgaléria

Kapcsolódó dokumentumok

Források

www.hajdudorog.hu

Révai Nagy Lexikon VII. kötet (1991 190) hasonmás kiadás, Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó

Pirigyi István dr.: Görögkatolikus életsorok (1998 22-30), Debrecen, Piremon Kisvállalat

Magyar Katolikus Lexikon III. kötet (1997 503-504) Diós István, Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója