Megyei értékek
Hajdúböszörmény csónak alakú fejfái a Nyugati temetőben
A XIX. század jellegzetes
hajdúböszörményi sírjelei a csónak alakú fejfák. Protestáns temetőkben nyugvó
elhunytak jelölésére szolgált a fából faragott, bárdolt fejfa, amely méretével,
díszítésével, formájával utalt az elhunyt korára, nemére és vagyoni helyzetére.
A hajdúböszörményi fejfák a magyar fejfatípusok sorában a csónak alakú fejfák
közé tartoznak. A fejfa plasztikusan zárt, de nem oszlopszerű formája három fő
részre tagolódik. A fejrész három oldalon csapott, amely az elhunyt nemére
utaló csúcsdíszben végződik. A fejrészt az oszlopos törzstől a főnézeten eresz
választja el, amelynek praktikus funkciója az, hogy a törzsön lévő tábla
feliratát megvédje a csapadéktól.
A Nyugati temető csónak alakú
fejfás parcella területén a XIX. században, az 1830-as évektől az 1880-as
évekig temetkeztek. Innen kerültek elő a korabeli helyi festőasztalosok által
készített színes virágozással díszített koporsók is. Ez az utolsó olyan temetői
parcella, amelyben a régi temetkezési rend fedezhető fel.
A padmalyos temetkezési forma
határozta meg a sírok elhelyezkedését, egymáshoz viszonyított helyzetét. Mivel
a koporsó nem a ténylegesen kiásott sírba, hanem annak a végébe mélytett üregbe
került, a sorok elhelyezkedése is sajátos formát mutat. A sírok nem egymás
mögött következnek, hanem a rákövetkező sor sírhelyei mindig az előző sor
közére kerülnek. A sírok kelet-nyugat tájolásúak. A fejfa minden esetben a
halott feje fölé került, nem függőlegesen ásták be, hanem kissé előre döntve.
A temetőművészet, ilyen
egységesen megmaradt része hazánkban egyedül álló. Szatmárcseke temetője után
nem túlzás azt állítani, hogy a hagyományos temetkezési forma emlékei a
böszörményi sírkertben lelhető fel.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok