Megyei értékek
Debreceni női kisbunda hímzésmintája
Debrecenben és környékén kevés
textíl alapon megőrződött, hagyományokon alapuló hímzést ismerünk. Annál
gazdagabb a bőr- és posztó alapú viseleteken fennmaradt díszítmények köre,
melyek a térségre jellemző, sajátos mintakincset hoztak létre. Mind a szűcs,
mind a szűrös mesterség Debrecenben a legkorábban létrejött céhes mesterségek
közé tartozott, debreceni műhelyeik az ország legjelentősebb központjaihoz
tartoztak.
A szűcsök a XIX. század első
évtizedeiben kezdték készíteni a debreceni női kisbundákat, melyeknek
alapvetően három típusával találkozhatunk, az egyszínű zöld selyemmel hímzett
debreceni, a többszínű selyemhímzésű hajdúsági (Hajdúböszörmény, Hajdúdorog),
és az egész Tiszántúlon elterjedt, un. kunsági típusú, fekete hímzésű kisbunda
hímzésekkel.
A debreceni hímzett női kisbundák
legkorábbi ábrázolásai a Déri Múzeumban fellelhető, népies vízfestményeken
jelennek meg.
A debreceni, sajátos, ujj nélküli,
pelerin szabású formáját nagy valószínűséggel a férfiak hosszú, ugyancsak birkabőrből
készült subáitól (nagybundáiktól) kapta, de hatással lehettek rá a XVI-XVII.
századi úri viselet köpenyei, pelerinjei, diáktógái is. A rackajuh gyapjából
készült kisbundát a szűcsmesterek öt részből szabták ki, széles, nyakkörüli
perzsagallérjához és a bundát tenyérnyi szélességben körbekeretező prémhez az
alapanyagot Erdélyből szerezték be. Az egyes bőrdarabok összevarrásánál -
mintegy takarásképpen - a kisbundákra pirosra színezett un. irhacsíkok
kerültek, melyek a kisbundák díszítését szolgálták. A kisbunda igazi
díszítményét azonban azok a hímzések adják, melyek a bunda elejére,
válltányérjára, háta közepére kerültek, mértéktartó és elegáns elosztásban. A
mintákat maguk a szűcsmesterek rajzolták, majd varrták fel a bőr darabokra még
az összedolgozás előtt, de az utóbbi munkában gyakran hímzőasszonyok voltak
segítségükre.
A debreceni
kisbundák hímzés díszítménye motívumrendszerében, és mintaszerkesztésében egy
archaikusabb hímzéstípust képvisel. A növényi ornamensekből építkező,
virágtőben összerendezett minták szimmetrikus elrendezésűek,
díszítőmotívumaiban pedig igen korai, reneszánsz elemeket őriznek. A hímzés
egyes elemei szoros rokonságot mutatnak a szűrhímzés díszítésével, a hosszasan
elnyújtott, lantformájú tulipánok, kunkorgók, makkok, pávaszemek mind
fellelhetők a szűrhímzésben is. A mintákat ritka lapos öltéssel, sodrott zöld
selyemfonállal varrják ki úgy, hogy a díszítmények egy különleges, szálkás
minta hatását keltik. Az egyszínű zöld díszítményt a motívumok közepébe
helyezett piros, vagy bordó árnyalatú pettyek élénkítik.
Ez a
díszítmény ilyen formában csak a debreceni kisbundákról ismeretes, ezáltal
egyedi díszítménynek tekinthető. Fennmaradásában és továbbéltetésében debreceni
hímzőasszonyoknak van elévülhetetlen érdeme. A Déri Múzeumban őrzött eredeti
darabok tanulmányozásával és a megjelent szakirodalmak segítségével alaposan
megismerték a debreceni kisbunda jellegzetességeit, s ezekből kiindulva, ezek
alapján készítik el lakástextíliákra és viseletekre tervezett mintáikat.
Kapcsolódó képgaléria
Kapcsolódó dokumentumok